16.

Riko, bocsi!

Nem úgy gondoltam… ˘.˘ De tényleg nem válaszolsz néha a kérdéseimre! :( No nem baj.

Tegnap Genkai beküldött minket a városba. Azt mondta, hogy a tanulás meg a ’kiképzés’ része, de szerintem ez csak duma. Lényeg az, hogy korán be kellett vonatoznunk. Odafelé még nem volt uncsi, mert aludtunk. Tudod, milyen hosszú az út? A nyanya rohadt messze lakik a várostól… x.x

Délelőtt elintéztük amit kellett – új füstölőtartókat, pár apróságot meg új VÁZÁT kellett vennünk. Aztán Keiko-éknál ebédeltünk, meghívott minket. És képzeld, ki futott be? Na tippelj! Naná, hogy Kuwabara! Igaz, vele volt Shizuru is. Amikor betoppant Kazu azzal a szokásos „Yukina kisasszoooony…!!!” felkiáltásával, Kimával csak egymásra néztünk, és belevigyorogtunk a tányérunkba.

Ebéd után aztán mindannyian kikísértek az állomásra. Még Yusuke is, bár ő csak akkor futott be valahonnan, amikor már készülődtünk elmenni.

Jaj, már előre untam magam a hazavonatozástól!!! De aztán egy öreg nő ült be a fülkénkbe. Kicsit furcsán méregetett minket. Aztán azt kérdezte, hogy testvérek vagyunk-e. Azt feleltem, hogy Kima az anyukám és csak Yukina meg ők testvérek. A lányok először meglepetten néztek rám, aztán belementek a játékba. Biztos ők is unták magukat. Végül tök jól belejöttünk a hazudozásba! Egyáltalán nem bántuk, mert nem volt kedves a néni… Elhitettük vele, hogy az apum nemrég halt meg, és most voltunk a nagynéninél, hogy segítsen nekünk, mert meg vagyunk szorulva. És ráadásul Yukina beteg is. Aztán az lett a vége, hogy van Kimának meg Yukinának egy bátyja, aki veri őket. A néni elég furcsa arckifejezéssel szállt le.

Tudom, gonoszak vagyunk, de hát amikor úúúúúúúgy unatkoztunk! Meg különben is, olyan izéül nézett ránk a néni, és még csak kedves sem volt. Igaz, itthon Yukina imádkozott egy kicsit, hogy az istenek bocsássanak meg neki. De Kima nem, ő csak mosolygott, amikor eszébe jutott a délután.

Hát, így telnek a napjaink. Ha nem a városba vagy akárhová szaladgálunk, hogy teljesítsük a nyanya kéréseit, akkor itthon csinálunk mindenfélét: rengeteget jógázunk, meg erősítünk, néha verekedni is szoktunk. De azt nem szeretem, mert Genkai túl jól ismer minket, Kima meg, ha megelégeli a dolgot, megfagyaszt.

Na, most jó sokat írtam neked, hogy legyen mit olvasnod!!!

Joey

17.

Jujujujujujujjjjjjjj, Riko!!!!!!!!!!!!!!

Amikor a múltkor elolvastam azt a levelet, amit Hiei hozott, ne tudd meg, mennyire örültem! Nem is mondtam… De körbeugráltam a házat! Komolyan, most így tök jó volt az Alvilágban! (Leszámítva azt a kis gikszert a hiénákkal meg a kiálló faágakkal)

Nem tudom, te hogy voltál vele, de én teljesen máshogy érzem magam, amióta hivatalosan is demgal vagyok! Te, én is olyan sokáig fogok élni?

Még most is a fülemben van az a dallam, amire táncoltunk.

Mikor mehetek legközelebb? Elvégre én is a szentély őrzője vagyok, nem kéne elkezdenem megtanulni, mit kell csinálnom? Vagy jobbat mondok: Te mikor jössz? Rég jártál erre! Nem tudom, voltál már egyáltalán itt Genkai-nál? Ja, igen. Nem mondom, hogy azóta már változott, mert itt mindig minden ugyan olyan. Nem tudom, hogy csinálja a néni.

Na, lényeg a lényeg, gyere! És hozhatod Hiei-t is, egye fene…. :P

Joey

U.i.: átadnád az üdvözletemet Mitsuke-nak, ha találkozol vele?

18.

Riko… baj van….

De lehet, hogy nincs. Jaj, nem tudom! Beszélni akarok veled, de gyorsan!!! És ha lehet, nem levélben. Vagy kihez forduljak? Nem tudom, nem tudom… A fejem is fáj! Bonyolult, az élet nagyon bonyolult! Meg nehéz és MIÉRT NEM MENNEK SIMÁN A DOLGOK???

Kérlek, segíts…

… a kicsi Joey-nak :(

19.

Nem mondtam?

A múltkor összefutottam Sibeth-tel. Szerintem tudod, kiről beszélek! Vagy nem? Mindegy, elmondom. Sibeth papájának van egy kis boltja lent a faluban, ott szoktunk vásárolni Kimával meg Yukinával. Sibeth kb. annyi idős, mint én. Néha lemegyek hozzá vagy ő jön fel a szentélyhez, és akkor egy csomót beszélgetünk vagy csak úgy elvagyunk.

Na, a lényeg az, hogy megint összefutottam Sibeth-tel. Már jó régen találkoztam vele. És miközben beszélgettünk, rákérdezett, hogy honnan van ez a sál, amit övként hordok. Erre elmondtam, hogy Mitsuke-tól van, aki…. DE HISZEN ERRŐL TE SEM TUDSZ MÉG!!!!!! Hupsz, már előre látom, mit fogsz írni… ^.^

Joey

20.

Gondoltam…

Tehát akkor tudsz Sibeth-ről, mert Kimának és Yukinának eljárt a szája. És még csak igazat sem mondtak! Én nem udvarolok senkinek! Nők… mindent félreértenek!

Tehát Mitsuke-tól kaptam egy sálat, amibe belehímezte (saját kezűleg!) a monogramjaimat, mind a kettőt: L. D. és J. N. E. Amolyan búcsúajándék. Én egy kis lovat faragtam neki emlékül. Ennyi! De persze a csajok már megint felfújják a dolgot!

Na, visszatérve arra, hogy miért is akartam veled olyan gyorsan beszélni. (Még mindig aktuális, de úgy látom, marad a levél.) Tehát Sibeth meglátta a sálat, megkérdezte, kitől van, én meg azt feleltem, hogy Mitsuke-től, aki – na nem mondtam, hogy szintén demgal, mert erről Sibeth nem tud. Azt mondtam, hogy Mitsuke-val akkor találkoztam, amikor nálad nyaraltam. Erre azt kérdezte, hogy mire fel ajándékoz nekem ’az a kis csaj’ ilyeneket. Azt mondtam, hogy mert nagyon jó barátok lettünk, megismertük egymást, és kiderült, hogy van egy pár közös tulajdonságunk. Erre közölte velem, hogy ’hazudós, csalfa kis bunkó’ vagyok, és otthagyott. Azóta sem szól hozzám – tegnap lementünk Kimával a boltba, de mihelyt meglátott, elfordult és elment.

Kérdem én, mi rosszat csináltam???

Joey

21.

Ez a baj? Istenem, nők…

Na, majd beszélek vele és megvigasztalom. Vagy ha nem hallgat meg, majd megkérem Kimát. Mindenesetre köszi.

Joey

U.i.: majd megírom, mi történt.

(folytatása következik! ;)