2.

Másnap az őrsön látszólag ment minden a normális kerékvágásban. Tom és Semir megpróbáltak megint a rablógyilkos nyomába eredni, ezért újra felkeresték a helyszínt. Kapcsolatokat kerestek, vagy bármit, amin újra elindulhatnak és segít megtalálni a tettest.

Eközben Andrea egyfolytában törte a fejét – nem hagyta nyugodni Amy hirtelen feltűnése. Valami azt súgta neki, hogy meg kell bíznia a lányban. Azonban minden ez ellen vallott – anno elárulta Semiréket, segített Wagnernek, becsapta Tomot és még rá is lőtt. Valami mégsem hagyta nyugodni.

Ebéd után, kávét szürcsölgetve leült a konyhában, hogy nyugodtan gondolkodhasson.

Egy fél perc múlva azonban a két nyomozó csatlakozott hozzá.

- Szervusz, Andrea! Főztél kávét? Egy istennő vagy! – köszöntötte Tom.

- Kávé? Az jól fog jönni. Nem találtunk semmit és a főnök megint mérges lesz. – fűzte hozzá Semir egy durcás kisgyerek hangján és nagyot sóhajtva leült Andrea mellé.

- Aha. – felelte a lány maga elé bámulva.

- Nagyon elgondolkodtál. Csak nincs valami baj? – kérdezte Semir, miközben elvett egy csészét a társától.

- Nem hagy nyugodni, ami tegnap este történt. – felelte Andrea.

- Hát elég váratlan volt… - mordult fel Tom. Azt remélte, az egész csak rossz álom volt – de sajnos nem így történt.

- Mi van, ha tényleg segítenünk kéne? – folytatta Andrea.

- Hogy őszinte legyek, nem tudom, mit higgyek. – mondta Semir.

- Higgy, amit akarsz, - vágott közbe Tom – részemről kész, vége. Nem megyek. Azok után, amit tett… - a férfi hangja elcsuklott, de tekintete kemény maradt. – Menjünk, vár a munka.

- Szerintem hagyd te is, Andrea. – Semir búcsúzóul egy csókot nyomott a lány homlokára, majd kollégája után sietett.

Andrea azonban nem nyugodott. Nem hagyta békén Amy egyik mondata: „egy oldalon állunk”. Mi van, ha igaz? – tette fel magának a kérdést újra meg újra.

Igyekezett visszaemlékezni, mi volt három hónappal ezelőtt. Nem sokat tudott a lányról. De felidézte magában azt a napot, amikor Semir és Tom eltűntek, miután üldözni kezdték a fekete jeep-et. Akkor nagy erővel próbálták megállítani a NeoComp kamiont is. Besegített az LKA és az Interpol is.

Andreának hirtelen beugrott valami – miután vége lett mindennek, egy öltönyös fickó kereste fel a főnököt. A lány nem leskelődött, de mintha rémlett volna neki, hogy valamilyen aktát néztek Engelhardttal.

Andreának támadt egy ötlete. Talán…

Gyorsan körülnézett, és előhívta a rendőrségi adatbázisokat.

Igazából maga sem tudta, hogy mit is keres – hisz az Amelia von Sharzer nem a lány igazi neve. Azonban nem adta fel könnyen.

Sokáig kutatott – valaki mindig megzavarta – de nem talált semmit. Sem az LKA, sem az Interpol aktái között nem tudott hozzáférni a személyes aktákhoz. Ez nem is volt meglepő. Sőt, az is lehet, hogy a lánynak semmi köze sincs egyik szervezethez sem, és csak véletlen egybeesés az egész. De talán nem jó helyen kereste.

Andrea most a lezárt ügyek aktáiban kezdett kutatni. Tudta, hogy enyhén fogalmazva sem teljesen szabályos, amit művel, de érezte, hogy közel jár a válaszhoz.

Enyhe bűntudatot érzett, ahogy belépett az adatbázisokba, de nem állt meg. Nem akart ő semmi rosszat, és csak szétnéz egy kicsit.

Az Interpol ügyei között megtalálta a Wagner-ügy aktáját. Ott voltak mindannyian, akik az LKA-tól és a Kölni Autópályarendőrségtől segítettek: Tom, Semir, a főnök, sőt, még ő maga is. Ott volt az öltönyös fickó is – Eric Evgenyij, aki a felelős ügynök volt. Ott volt még pár fotó és a főbb adatok az Interpol további ügynökeiről. Andrea gyorsan átfutott rajtuk. A szeme azonban megakadt valamin – mikor visszalapozott, két ügynök között Amy fényképe nézett rá. Katherine Marshall, ügynök.

- Andrea, mit csinál?! – szólalt meg valaki a lány mögött.

A titkárnő összerezzent és ijedten felpillantott. A főnökasszony nézett le rá.

- Tüntesse el és jöjjön az irodámba. – Engelhardt aggódva körülnézett, de senki sem foglalkozott most velük.

Andrea nem nagyon értette az aggodalmat, de engedelmesen a főnök után ment.

Az irodában Engelhardt szokatlanul komoran nézett a titkárnőre.

- Honnan kerültek elő azok az akták? – kérdezte.

Andrea érezte, hogy el kell mondania a főnöknek, mi történt. Nem lett volna értelme hazudni.

- Emlékszik még, amikor három hónapja Semirék fegyvercsempészek nyomában voltak.- kezdte. – akkor feltűnt egy lány, aki Amelia von Sharzer néven mutatkozott be. Később kiderült, hogy a csempészeknek falaz és Tomot is átverte. Akkor azt hittük, hogy végül meghalt a robbanásban. Azonban tegnap éjszaka feltűnt. Fegyverrel kényszeríttette Semirt és Tomot, hogy eljöjjenek hozzám. Ott kiderült, hogy üres fegyverrel jött. Azt mondta, a mi oldalunkon áll és a segítségünket kérte. Egy pénzmosó bandát kell leleplezni, akik a Földközi-tengeren, egy hajón dolgoznak. Holnap után kéne Livornoban, Olaszországban lennünk, és elmenni a hajóútra a lánnyal. Csak nem tudjuk, mit tegyünk: higgyünk-e neki vagy sem. Nem hagyott nyugodni a dolog. Utánakerestem, és ezt találtam. Ki ez a lány, főnök?

Engelhardt töprengve nézett Andreára. A lány arra számított, hogy a főnök mérges lesz, de Anna hangja teljesen a megszokott volt:

- El kell menniük Livornoba. Reggel felhívott Evgenyij ügynök az Interpoltól, és beszámolt az ügyről. Tudok Marshall ügynök éjszakai akciójáról is. – Engelhardt ezt olyan hangon közölte, mintha csak a bevásárolnivalókról csevegnének.

Andrea értetlenül meredt a főnökre. Először nem is tudta, kikről beszélt, de beugrott neki Eric Evgenyij képe. Marshall ügynököt illetően azonban még mindig bizonytalan volt.

Engelhardt tisztában volt vele, hogy most jól megkavarta a titkárnőt, ezért belefogott a magyarázatba:

- Amit most magának elmondok, nem mondhatja el senkinek, csak ha utasítást kap rá tőlem. Megértette? – miután a lány bólintott, folytatta: - Akit maguk Amelia von Sharzer néven ismernek, valójában Katherine Marshall ügynök, az Interpolnak dolgozik. Evgenyij ügynök utasítására épült be Wagner emberei közé, így akarták lebuktatni a fegyvercsempészeket. Tom bizalmába Wagner parancsára férkőzött be, csak nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt tervezték.

Andreának hirtelen sok volt az új információ. Kétségbeesetten próbálta elhelyezni a dolgokat, de nem igazán látott tisztán. Most akkor ki épült be kinek a parancsára és hova? Ez talán túl magas volt a lánynak.

Szemöldökráncolva meredt maga elé - kezdjük talán az alapokkal, gondolta, majd a főnökre nézett.

- Akkor Amy tulajdonképpen nem Amy, hanem Katherine és az Interpolnak dolgozik?

- Lényegében igen. Valóban a mi oldalunkon áll. – összegezte Engelhardt.

- Azt hiszem, értem. – felelte Andrea, holott ebben cseppet sem volt biztos.

- Győzze meg a nyomozókat, hogy el kell menniük Olaszországba. Kiírom magukat extra szabadságra. – folytatta a főnök. – Fontos lenne, hogy leleplezzék a pénzmosást, mert egy új kölni drogkereskedelemmel is összefügg. Ezért is kerestek meg minket, de nagy titokban kell tartani a dolgot – csak az tudhat minderről, aki részt vesz az ügyben. Rendben?

- Rendben. – felelte Andrea.

- Azonban még valamire meg kell kérnem. Marshall ügynök kiléte maradjon titokban. Magának sem lenne szabad tudnia, Andrea. És ígérje meg, hogy senki másnak nem beszél arról, amit megtudott itt.

- Megígérem. – bólintott a lány, majd felállt.

- Találjon ki valamit, aztán menjenek el Livornoba. – fűzte még hozzá Engelhardt.

Andrea csak biccentett egyet az ajtóból. Tudta, hogy nehéz lesz meggyőzni a fiúkat, különösen Tomot. De meg kell tennie. A főnök hangján hallatszott, hogy ez parancs volt.