13.

A kommandósok némán körbevették a házat. Engelhardt Bonrath és Hotte mellől figyelt. Mellettük állt az Interpol-os férfi, aki irányította az akciót. Csak egy parancs, és támadnak. Nem lehet hibázni.

Az egyik emeleti ablakban egy alak állt, de kintről nem vette észre senki, csak aki direkt kereste. Az Interpol-os férfi pontosan tudta, mit kell látnia. Bólintott egyet, s Amy visszabólintott az ablakból.

- Mindenesetre most kicsit elteszem az útból magukat. – folytatta Wagner a két nyomozónak, majd egy adóvevőért nyúlt. – Jöhetsz értük!

Fél perc múlva belépett Amy. Tom torka elszorult, ahogy meglátta, de a lány nem nézett rá. Megragadta a két férfit és kivezette őket a szobából. Nem szólt egyikük egy szót sem, míg le nem értek a pincébe.

Ott az amerikai és a néger férfi várt rájuk. Tom és Semir egyből felismerte az álorvost, de nem szóltak.

- Ez az a két zsernyák? – kérdezte az amerikai. Egy almát rágcsált közben.

- Ja. – felelte Amy.

A fal mentén csövek futottak. Odavezette a nyomozókat és odabilincselte őket. Azonban a bilincseket nem zárta be – könnyen ki lehetett bújni belőle. Ez meglepte mind a két férfit – de a lány figyelmeztetően rájuk pillantott.

- Meddig maradnak itt? – kérdezte a néger. Közben egy kést dobott oda a lánynak, amit Amy könnyedén, fél kézzel elkapott.

- Megvárjuk, amíg a kamion megérkezik és Csikov valamelyik embere üzen.

- És aztán? – szólt közbe az amerikai tele szájjal.

- Aztán… - azonban Amy nem fejezte be a mondatot, hanem elhajította a kést. Az kiütötte az almacsutkát az amerikai kezéből és felszögezte a falra. A penge pont a magház közepén állt meg.

Az Interpol embere az órájára nézett. Még van fél órájuk. Elégnek kell lennie, nincsenek olyan sokan bent.

- Figyelem, felkészülni. – szólt bele az adóvevőjébe. Már éppen kiadta volna a parancsot a támadásra, amikor robbanás rázta meg a környéket.

Wagner épp egy újabb szivarra gyújtott miközben a szállítmány útvonalát ellenőrizte, amikor felrobbant az első bomba.

A néger férfi hasra vágódott, az amerikai bevágta a fejét. A bomba nem volt nagy, de valahol a közelben robbant. A nyomozók is térdre estek, csak Amy maradt talpon. Ő tudta, mikor lesz az első robbanás, és azzal is tisztában volt, hogy most fognak betörni a kommandósok.

- Gyerünk! – kiáltotta, és az amerikaira ugrott.

Semir egyből kapcsolt és orrba rúgta a feltápászkodó négert. Azok azt se tudták, mi történik. Tom felkapta a néger elejtett fegyverét – jól jöhet még.

Az ajtóban megjelent a magas férfi. Fegyvert rántott és lőtt. Tom gondolkodás nélkül visszalőtt. Azonban hirtelen az amerikai ugrott rá. Amy most mintha megint Wagner emberivel lett volna, földre szögezte Semirt, de hagyta magát arrébb lökni.

- Nem menekülhetnek! – ordította a magas.

Szinte ugyanabban a pillanatban újabb bomba robbant és beszakadt a pince hátsó mennyezete. Por és füst kavargott, már nem lehetett látni, ki kicsoda. Néha egy-egy pisztoly is elsült, de vaktában céloztak.

Amy azonban a zűrzavarban mindenre figyelt. A pince keskeny ablakán át látta, hogy támadnak a kommandósok és kiszámította, mikor érhetnek ide. A pince hátsó felében tárolták a megmaradt fegyvereket. A lány fogott egy elejtett pisztolyt és közéje lőtt. Újabb robbanás és lángok csaptak fel.

- Kifelé! - ordította.

A füstben nem lehetett látni a kijáratot, de Wagner emberei tudták az utat. A lány tudta, hogy a feljáróban kommandósok fogják várni őket. Neki csak annyi a dolga, hogy eltűnik. Már ki is nézte, merre, amikor valaki megfogta a karját. Tom arcát pillantotta meg a füstben.

- Indulj már! – kiáltott rá a férfira.

- Tom, gyere! – ragadta meg kollégája karját Semir.

- Nem! – Tom kirántotta magát a szorításból és a lányra nézett. – Nélküled nem!

Egy végtelennek tűnő pillanatig néztek egymás szemébe. Majd Amy megfogta a férfi arcát és megcsókolta.

- Isten veled. – suttogta.

Tom utána akart nyúlni, de hirtelen egy pisztoly nézett vele szembe.

- Tűnjetek már el! – ordította a lány. – Ne kelljen lőnöm!

- Gyere már! Tom! – Semir vadul rángatni kezdte a barátja kabátját.

Tom azonban nem mozdult. Kinyújtotta a karját. Amy most már nem bírta tovább – a rendőröknek ki kell jutnia innen! Tom lába elé lőtt a padlóba. Ettől a férfi kicsit észbe kapott és hátrálni kezdett, de egyfolytában a lányt bámulta.

Amy egy pillanatig még nézte őket, majd megfordult és eltűnt a füstben a lángok között.

- Nem! – ordította Tom, de Semir nem engedte a lány után. Kirángatta a társát a házból.

A kommandósok és a rendőrök már elfogták Wagnert és az embereit, mire kiértek.

A két nyomozó alig jutott pár méterre a háztól, amikor a maradék bombák is felrobbantak. Füst és tűz csapott az ég felé.

- Ne! – Tom hiába nézett szerteszét, Amy nem volt sehol.

Senki sem látta kijönni a lányt, ami csak egyet jelenthetett…