5.

Wagner zsebében megcsörrent a telefon. Felvette, de nem szólt bele. Nem vette le a szemét a munkásokról.

- Rendben, intézkedem. – mondta, miután meghallgatta a hívóját.

Magéhoz intette két emberét – az egyik egy afrikai, a másik a magas férfi volt, aki az éjszaka jelentett neki. Az amerikai a kamion mellett maradt.

- Feladatom van a számotokra. Mayer már elvégezte a dolgát, intézzétek el, hogy ne beszélhessen. De igyekezzetek – a két zsaru a kórházba tart. Ne kapjanak el.

A két férfi bólintott egyet, és elindultak a kórházba szó nélkül. Profik voltak a munkájukban.

Miután a kocsi elhajtott, Wagner a kamionhoz lépett. Az amerikai csatlakozott hozzá és a raktér felé mentek. A kamion belsejében egymásra tornyozva sorakoztak a számítógép-dobozok.

- Egy fél órán belül indulásra készen leszünk. – kezdte az amerikai kérdezés nélkül. – Ha tudunk haladni az autópályán, 4 óra múlva a találkozóhelyen leszünk.

- Rendben. – bólintott Wagner. – De ne feledd, Csikov nem szereti, ha megvárakoztatják. És Isten óvjon, ha megharagszik – akkor nem csak az ukránok haragjától, hanem előlem is menekülnöd kell. Megértetted?

Egy kurta biccentés volt a válasz, majd az idős férfi otthagyta a telepet. Fenn kellett tartani az előkelő, idősödő milliomos látszatát.

Tom és Semir lassan sétáltak végig a fehér folyosón. Az orvos szerint Mayer már sokkal jobban van, és a rendőrök amúgy sem akarták zavarni a többi beteget.

A sofőr elkülönítve feküdt, szobája előtt egy rendőr strázsált. Vagyis csak ücsörgött, újságot olvasott és csak a szeme sarkából nézett a közeledőkre. Az igazolványokat látva újra belemerült az újságba.

Mikor a két nyomozó az ajtó elé ért, épp akkor lépett ki egy néger orvos.

- Nem ajánlatos, hogy zavarják a beteget – most kapta meg a gyógyszerét. – közölte a doktor.

- Nem zavarjuk sokáig. – felelte Semir mosolyogva, majd mielőtt bárki megakadályozhatta volna, belépett a szobába.

A sofőr az ágyon feküdt és szemmel láthatóan mégsem volt olyan jól.

- Herr Mayer? – szólította meg Tom.

Közelebb lépve azonban mindkettő nyomozó ledöbbent – Mayer erősen izzadt és nehezen lélegzett.

- C35… Wagner… a fegyverek! – hörögte.

- Tessék? – hajolt közelebb Semir.

Azonban megszólalt a riadócsengő, ami a férfi életjeleire volt kapcsolva – a sofőr haldoklott! A két rendőr egymásra nézett. Az infúziós tasakban valami zavaros folyadék kavargott, ami villámgyorsan folyt le Mayer karjába. A földön egy injekciós tű védőkupakja hevert. Mindketten egyből átlátták a helyzetet.

- Az orvos! – kiáltott Tom.

Elrohantak az érkező nővérkék és az orvosok mellett, ki a folyosóra. A néger doktor halálos nyugalommal nézett rájuk a liftből. Egy alak állt mellette. A nyomozóknak mozdulni sem volt idejük, a lift elindult. Azonban mielőtt a két ajtó bezárult volna, a másik férfi kilőtt a liftből. Tom erre, Semir arra vetődött. A folyosón lévő emberek sikoltva kerestek menedéket, de csak egy lövés dördült. A lift már a következő emeleten járt, mire Tom és Semir felpattant és a lépcső felé rohant.

Szerencséjük volt – a két férfi a parkoló felé rohant. Mindkét nyomozó előkapta a fegyverét, de nem került sor lövöldözésre.

A menekülők kocsiba pattantak. Tom megállt a kórház ajtajában. Szerencsére a parkoló nagyrészt üres volt, így az autó után lőtt. Nem talált. Abban a percben lefékezett előtte Semir a BMW-vel. Bepattant, majd üldözőbe vették az orvost és a társát.

- Központ, itt a Cobra 11! – hadarta Tom a rádióba. – Egy fekete Seat-ot üldözünk, kölni rendszámmal. A városi kórház mellett halad nyugat felé!

- Vettem, Cobra 11! Küldöm az erősítést!

Őrült hajsza kezdődött Köln utcáin.

Mintha a tegnapi üldözés ismétlődött volna meg. A Seat perceken belül elérte az autópályát. Útközben csak pár autó koccant össze, amikor az ál-orvos áthajtott egy piros lámpán. Tom és Semir természetesen a nyomukban.

A Seat az A3-as felé vette az irányt. Ide-oda cikázott az autók között. A BMW nem érte utol – megelőzni sem tudta.

Az üldözés sokáig tartott ilyen stílusban. A menekülők áttértek a körgyűrűre, majd lehajtottak az A4-es felé. Őrült tempójából nem vett vissza – mintha játszott volna, úgy kerülgette az autókat. Szerencse, hogy senki sem sérült meg.

- Adj neki, az így nem lesz jó! – mondta Tom ingerülten.

- Tövig nyomom a gáz! Ennél jobban nem megy! – vágott vissza Semir.

A Seat ekkor egy NeoComp feliratú, sötétkék kamion mellé ért. Azt lehetne hinni, hogy már maximummal megy, de ekkor kilőtt és eltűnt a kamion előtt. Semir utána akart menni, de akkor a kamion elé vágott. Áttértek a másik sávba. A kamion itt sem hagyta őket elmenni.

- Megkergült ez itt?! – háborgott Semir. Ide-oda imbolyogtak a pályán.

- Vagy csak a Seat-tól akar távol tartani! – okoskodott Tom.

Ekkor mintegy végszóra kinyílt a kamion hátsó ajtaja. Két férfi állt ott, az egyik az ajtót fogta, a másik egy gépfegyvert tartott a kezében, és mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül egy sorozatot adott le a kamion mögött haladó autókra. Egy Opel kerekét eltalálta, mire az pörögni kezdett és a korlátnak csapódott. Semirék szerencsésebbek voltak – csak a szélvédőt találta el egy golyó. Mivel mindketten lebuktak, nem sérültek meg. Azonban hátulról egy Skoda Fabia kapta el a BMW farát, így jó 10 méterrel arrébb pördültek. Egy lakókocsi ki akarta őket kerülni, de az Opelba rohant. A Skodát hátulról egy Ford találta el, aminek a vezetője valószínűleg nem figyelt. Az utána jövő Ferrari már nem tudott lelassítani – felszaladt a Fordra és átrepült a roncsokon.

- Bukj le! – ordította Tom a társának, mintha ez használna valamit.

Szerencséjükre a Ferrari a BMW előtt ért földet. Még vagy 3-4 autó rohant egymásba, mikor a közeledőknek sikerült megállni és vészjelzőikkel jelezni az utánuk jövőknek, hogy baj van.

- Halló, központ! Baleset történt az A4-esen a düreni leágazónál Aachen irányába! Küldjetek mentőket is… Sokat!

- Vettem, Semir! – hangzott a felelet a rádióból.

Ez után a két nyomozó elsietett, hogy a sérülteken segítsenek, mielőtt bármi is felrobbanna.