4.

Reggel Amy korábban kelt, és nekilátott kávét főzni. Mire elkészítette, Tom is előkerült – már lezuhanyozott és felöltözött, de még mindig álmosan pislogott a nagyvilágba.

- Tessék, a kávéja. – nyújtott át a lány egy bögrét.

- Oh, köszönöm, Frau…

- Igen, tudom, illetlenség volt a részemről, hogy nem mutatkoztam be – csacsogta Amy – de úgy megilletődtem! Amelia von Scharzer, és még lány vagyok!

Kezet ráztak és barátságosan egymásra mosolyogtak.

Tom kortyolt egy nagyot, majd letette a bögrét és bocsánatkérően a lány felé fordult.

- Ne haragudjon, Scharzer kisasszony, de késésben vagyok. Megtenné, hogy kikapcsolja a gépemet a dolgozóban? A lakáskulcs meg a szögön van, nekem van másik.

- Rendben, de az albérlet ára…

- Majd később megbeszéljük! – vágott közbe Tom. Intett egyet a szokásos mosolya kíséretében, majd kisietett a lakásból. Közben megcsörrent a telefonja. – Igen, Semir, már indulok is…

Amy még hallotta a hangját és a lépteit a lépcsőházban, majd becsukta az ajtót és visszament a konyhába, hogy rendet rakjon.

10 perc múlva bement a dolgozószobába – a monitoron a Kölni Autópályarendőrség logója villogott ide-oda. A leült a gép elé. Körülnézett, bár tudta, hogy egyedül van. Előkereste Tom dokumentumait – nem lepődött meg, hogy jelszóval van védve. Akkor azonban megakadt a szeme egy pendrive-on. Ahhoz már nem kellett jelszó. Különféle rendőrségi akták és jelentések sorakoztak rajta. Gyorsan átfutott egyet-kettőt.

Amy elővette az enciklopédiáját. Beütött pár kódot, és a képernyőn feltűnt Köln térképe egy villogó piros ponttal. Újabb kód, és a térkép részletesebbé vált. A pont nem mozdult. Most egy hosszabb kód következett, és egy új ablakban megjelent egy útvonal leírás és a pont helye: Kölni Autópályarendőrség.

Amíg Tom zuhanyozott, Amy egy jeladót erősített a férfi cipője talpára.

A lány most fogta a pendrive-ot és berakta a saját laptopjába.

A rendőrségen Tom és Semir épp Engelhardt irodájában ült és a fejleményeket tárgyalta.

- Tegnap sajnos még nem tudtam beszélni a sofőrrel, még nem tért magához. Az orvos talán ma majd többet tud mondani az állapotáról. Reggel beugrottam a garázsba. A roncs átvizsgálása jelenleg is folyik. – fejezte be a mondandóját Semir.

- És eddig találtak valami érdemlegeset?

A két férfi egymásra, majd a főnökasszonyra nézett. Engelhardt követelő arckifejezése azonban elárulta – nincs jó kedvében, és vagy jól válaszolnak, vagy mehetnek forgalomirányítónak.

- Még nem, csak pár elszenesedett iratot. – felelte Tom. – A szakértők épp most vizsgálják.

- És addig itt akarnak ülni ölbe tett kézzel?! – csattant fel a főnök. – Irány a kórház és kérdezzék ki a sofőrt, ha már lehet!

A két nyomozó egyszerre ugrott fel.

- Megyünk főnök, de ne felejtse el, az idegeskedés nem tesz jót a bőrnek! – mondta Tom vigyorogva.

- A statisztika szerint… - fűzte hozzá Semir, de Engelhardt közbevágott:

- Gerkhan, ne idegesítsen a statisztikáival! Kranich, maga meg ne adja alá a lovat! Tűnés!

A kér férfi egymásra vigyorgott, majd gyorsan kilépett az irodából.

- A főnöknek ma nincs jó kedve…

Azonban mielőtt kitárgyalhatták volna, Andrea szólt oda nekik.

- Semir! Megtaláltam, ki a sofőr! – majd miután mind a ketten mellé léptek, folytatta. – A neve Wolfgang Mayer. Kisebb lopások vannak a lajstromán. Egyszer csempészésért is elkapták, de bizonyíték híján felmentették.

- Köszi, Andrea! Nézz utána, kikkel állhatott kapcsolatban és honnan jöhetett tegnap! Na ciao!

- Sziasztok, fiúk!

A kórház felé menet a két férfi szokás szerint beszélgetéssel múlatta az időt.

- Szeretem Andreát, hogy mindig mindent elsőre megcsinál!

Tom szélesen elvigyorodott:

- Te akkor is szeretnéd Andreát, ha nem csinálná meg.

- Ez igaz. – vigyorgott vissza Semir.

- Sőt, te majdnem minden nőt szeretsz!

- Ugyan már! Tudod, hogy én csakis Andreát… de ha már itt a tartunk, mi a helyzet a tegnapi kis tanúnkkal az erdőből? Nagyon nézted tegnap…

- Én? Ugyan, kérlek… - felelte Tom, majd sokat sejtetően a kollégájára vigyorgott.

De Semir nem hagyta annyiban.

- Na, végül kinyögte, hol lakik, vagy kirakatta magát az egyik utcában, hogy soha ne találd meg?

- Hát, képzeld: az erdőbe akarta magát vitetni…

- Az erdőbe? Azt miért? Talán ott lakik?

- Pontosan! El kellett adnia az albérletét, és amíg a nagybácsija nem költözik Kölnbe, ott húzza meg magát.

- De, gondolom, te, Tom Kranich, a hős, nem hagytad, hogy az erdőben aludjon…

- Nem hát! Elvittem magamhoz…

- Micsoda? És csak úgy hagyta magát?!

- Nem nagyon ellenkezett… De tegnap úgyis találkozóm volt a régi haverokkal, holnap meg indul a következő vonata Bécsbe.

- Csak vigyázz, ott ne maradjon véletlenül…

- Hát, nem bánnám… Elég jó kávét főzött ma reggel is!

A két férfi összenevetett, majd kiszálltak és elindultak a kórház felé, hogy kikérdezzék Mayert.