2.

- Már a kollégájának mindent elmondtam! Vagyis semmit, mert nem tudok segíteni, nem tudom, mi történt. – mondta Amy fáradtan.

- Nem baj, túl kell esnünk a formális dolgokon. Kér egy kávét? – felelete Bonrath teljes lelki nyugalommal. Rutinosan végezte a szemtanúk vallomásainak rögzítését.

- Nem, köszönöm, nem kávézom.

- Rendben, akkor kezdjük. Teljes neve?

- Amelia von Scharzer.

-Születési helye, ideje?

- 1978, március 14., Salzburg.

- Itt él Németországban?

- Igen.

- Mióta?

- 5 éves korom óta, 1983-ban költöztünk át.

- Oké. Akkor térjünk át a balesetre. Elmondaná, mit látott pontosan?

Amy egy nagyot sóhajtott, majd belefogott.

- Azt az ezüst-szürke BMW-t, amint csak áll az autópályán. Majd megláttam a másik kocsit is, ami a tetején csúszott. Aztán mire felfogtam, mi történik, megállt előttem. Aztán pontosan nem emlékszem, de mintha az egyik kollegája ellökött volna, majd a felborult autó felrobbant. Ennyi.

- Értem. Elmondaná még, hogy mit keresett az erdőben?

- Sétáltam. – felelte a lány, de láthatóan kellemetlenül érezte magát. – Sétáltam és közben elgondolkodtam.

Bonrath felvonta a szemöldökét és a lány mellé nézett.

- Kézibőrönddel szokott sétálni?

- A vonatomhoz mentem, ami csak 5-kor indul Bécsbe. És amit 10 percen belül le fogok késni.

- Az erdőn keresztül ment az állomásra?

- Rövidebb – Amy már teljesen zavarban volt. – Meg szeretem az erdőket…

Bonrath egy fél percig nézte a lányt, majd összeszedte a papírokat.

- Jól van, köszönöm. Az egyik kollegám hazaviszi. Vagy ki az állomásra.

- Ó, nem kell, köszönöm! A vonatot már úgyse érem el. – felállt és a bőröndjéért nyúlt. Ekkor ért melléjük Tom és Semir. Amy kistáskája leesett a földre. A két nyomozó egyszerre nyúlt érte. Bonrath az asztal túloldaláról figyelte az eseményeket – valamiért nem tetszett neki a lány viselkedése.

- Parancsoljon. – nyújtotta át Tom a táskát Amynek. – Hazafelé tart?

- Köszönöm. Igen, a vonatom elment és csak holnapután megy a másik. Azt hiszem, hazamegyek.

- Engedje meg, hogy hazavigyük. – szólt közbe Semir. – Ez a legkevesebb, amit tehetünk –önért. Hisz miattunk lekéste a vonatát és a ruhája is tönkrement.

Amy végignézett magán: az esés és a robbanás szép sötét foltokat hagytak farmerján és a kockás kabátkáján. Lesütötte a szemét, miközben a nadrágját gyűrögette.

- Hát… Rendben, köszönöm.

- Jól van. – folytatta Semir. – Útközben meg kitehetsz a kórháznál, megnézem, mi a helyzet a sofőrrel – fordult Tom felé, aki csak biccentett, de a szeme sarkából végig a lányt figyelte.

- Nos, akkor merre vihetem? – kérdezte Tom a volán mellől.

- Á, én ráérek! Tegye csak ki a kollegáját a kórháznál, az ő dolga sürgősebb.

- Én igazán nem sietek. – fordult hátra Semir az anyósülésről, de a lány közbevágott:

- De ha előbb ér oda, előbb végez a munkával, nem?

A két férfi összenézett – ők sem értették a lány viselkedését.

Tom, miután kitette Semirt a kórháznál és elállt a mentők számára fenntartott sávból, félrehúzódott, majd úgy fordult a lány felé.

- Most már elárulja, hová vihetem?

Amy nagyot sóhajtott.

- Ismeri azt a nagy benzinkutat az A4-es kivezető szakaszánál? Na oda.

A férfi összevonta a szemöldökét.

- De hát arra már nincsenek is házak…

- Tudom, de nekem ott tökéletes lesz.

- De nem haza akart menni?

- Arrafelé lakom. – felelte a lány és teljesen elpirult.

Tom akármennyire gondolkodott, nem rémlett neki, hogy arra akár csak egy lakótömb is legyen.

- Ne haragudjon, de ezt nem hiszem.

Amy lehajtotta a fejét és még nagyobbat sóhajtott.

- A kollégájának nem mondtam teljesen igazat. Nem csak sétáltam az erdőben, de valójában az állomásra igyekeztem. Egy hete sincs még, de ki kellett költöznöm az albérletemből. Nem volt hová mennem, így az erdőben húztam meg magam. Nemsokára úgyis átköltözik Kölnbe a nagybácsim, majd oda költözök hozzá. Addig meg csak el leszek…

Tom megdöbbenve hallgatta a lányt. Nem tudta, higgyen-e neki.

- Az… az erdőben lakott?

- Igen, de kérem, nem vinne el a benzinkúthoz?

- Nem. – felelte a férfi magabiztosan. – Nem engedhetem, hogy az erdőben aludjon, pláne azok után, amin ma keresztülment. Azt mondta, holnapután megy a következő vonata, addig nálam elalhat. Ellenvetés nincs. – majd elindult a lakása felé.

Amy nem nézett a rendőrre. Rezzenéstelen arccal bámulta az elsuhanó házakat.