7.

Nyugis napok következtek. A zavartalan csendben Collin napok alatt megtanulta a szerepét. Egyik másik védőjének akadtak színészi vénái, így mindig akadt valaki, aki végszavazott a fiúnak. A járőröző testőröknek sem volt semmi különösebb dolga.

Collin gyakran próbálkozott hosszabb beszélgetésbe keveredni Ginaval, de a lány mindig talált valami kibúvót, hogy otthagyhassa a színészt. Elsősorban testőrnek tartotta magát és szerinte veszélyes volt sok időt tölteni a fiúval. Nem akarta átlépni a bizalmas barátság és a szerelem közötti vékony vonalat, éppen ezért mindenkinél többet dolgozott, csakhogy ne kelljen a színésszel lennie. Mégis, egyszer-kétszer azért átbeszélgették a délutánt.

Apja fejcsóválva nézte lánya viselkedését, de nem szólt bele Gina dolgába. Még nem, hiszen még menthetőnek találta a helyzete és remélte, hogy lánya magától is megtalálja a helyes utat, ahol boldog lehet.

A nyugalmas napoknak egy késő délután Jim aggodalmas hangja vetett véget:

- Főnök, lábnyomok a nyugati kaputól 10 m-re! Valaki behatolt a birtokra!

Doug azonnal utasításokat osztott. Igaz, csak 5 szakképzett testőr volt a birtokon, de ők voltak a legjobbak.

- Gina, fogd! – odadobott a lányának egy automata pisztolyt. – Maradj itt Collin-nal! Akárki is az, még nem juthatott nagyon közel!

Miközben apja csatlakozott az udvaron a testőrökhöz, Gina lekapcsolta az összes lámpát a nappaliban és a szoba egy viszonylag védettebb sarkába terelte a színészt. Nem volt még teljesen sötét, de szeme lassan szokott hozzá a szürkülethez.

Teljesen mozdulatlan volt minden – gyanúsan mozdulatlan és csöndes. Gina feszülten figyelt, hátha mozdul valahol valami. Érezte a színész visszafojtott szuszogását maga mögött. A háta akaratlanul is hozzáért a fiú testéhez. Szíve egyre hevesebben vert.

Eközben Collin a lányt nézte. Nem tudta levenni a szemét a védőjéről, és ahogy testük össze-összeért, egyre kevésbé tudott ellenállni vágyainak. Végül engedett a kísértésnek és átölelte a lányt. Óvatosan magához húzta.

Gina megmerevedett, első pillanatban azt se tudta, mi történik.

- Collin, ne… - suttogta bele a sötétbe. De akkor megérezte a fiú mohó ajkait a nyakán és szeme önkéntelenül is becsukódott. Rá kellett jönnie, hogy ő is akarja. „Testőr vagy! Meg kell védened!” – mondogatta minduntalan, de a színész csókjai nyomán egyre inkább engedett a kísértésnek.

Már majdnem átadta magát a vágyainak, amikor egy ismerős és ijesztő hangot hallott. Alapos kiképzésének és gyors reflexeinek köszönhetően azonnal kapcsolt: lerántotta a színészt a földre. Abban a pillanatban lövések dördültek és a golyók nagy erővel csapódtak a falba – oda, ahol egy pillanattal előbb még a két fiatal állt. Egyik golyó az állólámpát, egy másik meg egy vázát talált el, több a falba fúródott. Üveg- és cserépdarabok záporoztak a földre. Gina ráhasalt a fiúra, hogy így védje őt.

Pár pillanat múlva csend lett – támadó valószínűleg kifogyott a töltényekből. Gina kihasználta ezt az alkalmat – egyik lábával rátérdelt a színészre, hogy a földön tartsa, közben felegyenesedett. Gyakorlott szeme egyből kiszúrta a támadót: egy sötét alak körvonalai látszottak a teraszon. Gondolkodás nélkül visszalőtt, mire a támadó elmenekült. Gina felkapta az elejtett talkie-walkie-t és belekiáltott:

- A teraszon volt! Az előkert felé menekült!

- Ti jól vagytok? – halotta apja ideges és kimerült hangját.

- Velünk minden oké…

Pár perc idegtépő csönd következett, ez idő alatt egyikük sem mozdult: Collin némán hasalt Gina térde alatt – bűntudatot érzett: meggondolatlanul viselkedett. Mit gondolhat most a lány? Gina idegesen jártatta a tekintetét fel s alá, egész testében remegett.

A múló másodpercek óráknak tűntek, mire meghallották Sam hangját:

- Ne mozduljon! Be van kerítve!

Ismerős zajok, ideges kiáltozás, odakint röpködtek a golyók, mire pár pillanat múlva Doug szólt bele a mikrofonba:

- Gina, elkaptuk, most már minden oké.

A lány nagyot fújt és lerogyott. A hátát a falnak vetette, úgy nézte a fiút. Sötét volt, de attól még jól látta: Collin halántékából vékony csíkban csordogált a vére. Valószínűleg az egyik lepattanó szilánk vágta meg a fiút.

- Elszúrtam… - motyogta maga elé.

- Ugyan, Gina! Te nem csináltál semmi rosszat! Én… - Collin vigasztalóan át akarta ölelni a lányt, de az elutasítóan eltolta magától. Könnyei némán peregtek le az arcán.