2.

- Köszönöm. A viszont hallásra. – Gina letette a telefont és szorgosan jegyzetelgetett. Három napja érkezett meg Washingtonból, de máris belevetette magát a munkába. Apja szívesen vette a segítségét. Ginának különösen jó tehetsége volt a pénzügyek és a rendelések terén. Most is a legújabb megrendeléseket intézte. A konyhaasztalnál ült a céges telefon, egy jegyzetfüzet és egy pohár narancslé társaságában. Osztott, szorzott, számolgatta, mi lenne a legmegfelelőbb árban és minőségben. Doug megkövetelte a lehető legjobb minőséget, és noha nem szenvedtek pénzhiányban, feleslegesen sosem költött. Mindig mondogatta: „Ha ugyanazt a minőséget olcsóbban is megveheted, vedd meg azt! Sose lehet tudni, mire lesz jó a megspórolt pénz.” Gina jól ismerte apja bogarait, mindig azoknak megfelelően bonyolította le a vásárlásokat.

- Szia, nem zavarlak? – a konyhába Collin lépett be. Ginát annyira lekötötték a számok, hogy csak a hangra kapta fel a fejét.

- Á, nem! Csak pár új cuccot rendelek, hogy korszerűbben tudjunk ellenállni a téged bántó rosszfiúknak! – Gina a látszat ellenére teljesen komolyan vette a munkáját. Megeresztett egy széles mosolyt a fiú felé, majd újból belemerült a jegyzetfüzetébe.

Collin is elmosolyodott a viccen. Töltött magának egy kávét és leült Ginával szemben. Amióta Gina hazajött az egyetem és a washingtoni ösztöndíj után, csak most tudta igazán megnézni a lányt, eddig valamelyikük mindig rohant. A színész alaposan végigmérte: emlékei szerint egy csitri ment el, s most egy ifjú hölgy ült előtte. Egy meglepően vonzó hölgy, gondolta Collin.

Gina befejezte a számolgatást és elégedetten dőlt hátra a széken.

- És milyen volt a fővárosban?

A lány összerezzent, nem gondolta, hogy Collin még a konyhában van. Zavarba jött, mert a fiú egyfolytában nézte őt.

- Nagyon jól éreztem magam! – Gina remélte, hogy Collin nem vette észre zavarát. Elmesélt neki szinte mindent, közben ő is megnézte a színészt, ha már a fiú is megnézte őt. Collin nem sokat változott: barna haját ugyanolyan kócosan hordta, mint eddig, de egy kis körszakállat is növesztett, amitől még vonzóbb lett a megjelenése.

A beszélgetésüket Brian, a menedzser szakította félbe. Telefonon közölte Collinnal, hova menjen, hol szervezett meg neki egy újabb interjút.

- Sajnálom, de most mennem kell. – állt fel Collin.

- Engem is vár a munka. – Gina is felpattant és gyorsan összekapta a cuccait. – Jó volt veled újra beszélgetni!

- Remélem, majd még folytatjuk valamikor. – a fiú köszönésképpen barátságosan biccentett, majd kisietett a konyhából.

Gina még nézett utána egy darabig, majd ment a saját dolgát intézni. Ez a Collin nagyon jóképű srác, gondolta. Veszélyesen jóképű. Ismerte a testőrök íratlan szabályát, miszerint a testőr és védence között a bizalmas barátság előny, de tilos azt a bizonyos vonalat átlépni. Collinra mint barátjára tekintett, de zavarta, ahogyan a fiú ránézett reggel. Ginára még sosem nézett úgy fiú.