7.

A két nyomozó előbb a gyártelep felé vette az irányt. Rövid keresgélés után megtalálták a C35-öt – üresen. Kiszálltak, hogy alaposabban körbenézzenek.

- Innen elég sürgősen távoztak. – állapította meg Semir, miközben a nyomokat vizsgálta a raktár előtt.

- Friss karcolások a lakaton és a zár körül. Illegális buli lehetett itt.

Körbejárták az épületet – egy hátsó ablak félig ki volt törve. Rásegítettek és bemásztak.

Odabent nem volt semmi, csak letakart munkagépek. Azonban látszott, hogy egyet-kettőt nem olyan rég még használtak.

- Kihívom a helyszínelőket. – mondta Tom, mikor már újra kint voltak a raktár előtt.

- Rendben. Én még szétnézek. – felelte Semir és a konténerek felé indult.

Felemelt egy dobozt, hogy Tom is jól lássa – ugyan olyan volt, mint amilyet a kamion szállított. Megvizsgálta a belsejét, majd odakiáltott a kollégájának:

- Tom! Én is értek egy keveset a számítógépekhez, de szerinted melyik típushoz kell lőpor?

- Fegyverek? Csempészés?

A két férfi jelentőségteljesen egymásra nézett.

Semir felállt és egy kicsit beletúrt a kukába – majdnem belepottyant, de sikerült visszamásznia. Tom hátrább lépett és úgy figyelte. Pár perc múlva Semir két lapot húzott elő – egy félbetépett füzetlap, rajta egy telefonszám és cirill betűk.

A helyszínelők épp akkor érkeztek meg.

- Vigyék be a laborba ezt is, hátha valaki el tudja olvasni. – majd a dobozzal együtt a helyszínelők kezébe nyomta a lapokat. Intett Tomnak és a kocsi felé indult. – Nézzük meg Mayer lakását. Remélem ott is találunk valamit. – Tom azonban nem mozdult. – Mi van, te nem jössz?

Tom rávigyorgott a kollégájára.

- Büdös vagy. – majd nevetve beült a kocsiba.

Amy a kávézóból a könyvtárba ment. Belépett az irodába és leült az asztalához. Gyorsan átnézte az asztalán felhalmozott jegyzeteket, amiket el kellett volna intéznie. Nem sokat foglalkozott a papírokkal. Bekapcsolta a gépet és előhívta Köln térképét a villogó piros ponttal. Tom a külső gyártelepen volt – valószínűleg Semirrel együtt.

Amy előkapta az enciklopédiát. Tom gépéről leszedett iratok és kódok segítségével betört az Autópályarendőrség szerverébe. Rutinosan dolgozott – alapos kiképzést kapott kódtörésből.

Az iratok között megtalálta a jelenlegi ügyet, amin a két nyomozó dolgozott. Könnyű volt, tudta mit keres. Átfutotta az adatokat s kiírta, amire szüksége volt. Gyorsan kilépett a programból, vigyázva, hogy ne hagyjon nyomot maga után.

A tegnapi balesetben egy Wolfgang Mayer nevű piti tolvaj sérült meg, aki ma délelőtt meghalt. Amy tudta, hogy ez nem véletlen. Előtte volt Mayer címe és a gyártelepé is. Mivel ismerte a C35-ös raktár tartalmát, úgy döntött, Mayer lakásra megy.

Összeszedte a papírokat, és állt volna fel, amikor egy kéz lenyúlt elé és levette a könyvtári jegyzeteket a teendőkről.

- Megint az a munka? – egy magas, szőke lány állt az asztala előtt. – Már az arcodról le tudom olvasni, mikor kutatsz valami érdekes után és mikor végzed az itteni dolgod. Na add, aztán menj!

A lány, Rebeka, elvette a listákat. Régóta ismerte Amyt és tudta jól, mit csinál igazából. Mindig falazott neki, amikor Amy épp munkaidőben akciózott.

- Nagyon köszönöm! – mosolygott hálásan Amy.

- Ezúttal mi a meló?

- Fegyvercsempészet.

- No vigyázz, ne lövesd le magad! Még sokkal jössz ezért és szeretném majd behajtani! – nevetett Rebeka, de komolyan aggódott a barátnőjéért.

- Írd a számlámra! – Amy megpuszilta a lány arcát köszönésképpen, majd kilépett a teraszra és lemászott az oszlopon.

A nyomozók még sehol sem voltak, amikor Amy nyom nélkül feltörte Mayer lakásának a zárját. Az ajtót aztán belülről ismét bezárta, hogy ne is sejtsék – valaki járt itt a rendőrség előtt. Megigazította a kesztyűjét és munkához látott.

Sorba végignézte a könyveket, iratokat, vigyázva: mindent úgy hagyjon, ahogy volt. Azonban nem sok mindent talált.

Mielőtt leült volna a laptop elé, megakadt a szeme az ablak előtt álló asztalkán. A telefon mellett egy jegyzettömbre valaki pár sort firkantott. Egy nevet, néhány dátumot, köztük a mait, és egy útvonal tervet. A kap alján csak ennyi állt: U. Sz. H.

Felemelte a tömböt – tudta, hogy nem hagy ujjlenyomatot, hisz kesztyű volt rajta. Mégis óvatosan tartotta a lapokat.

Akkor azonban meglátott valamit az utcán, ami nem hiányzott neki. Odalent egy rendőrautó és egy túlságosan ismerős sötétkék Mercedes állt meg a ház előtt. Nem tévedett – a két rendőr után Tom és Semir indult el a bejárat felé.

Amy gyorsan kitépte a lapot. Az ablakon nem mászhatott ki – a 4.-en volt és sehol egy párkány. Kirohant az előszobába. Az ajtón keresztül nem mehet. Az egyik falba plafonig beépített szekrények sorakoztak. Fent kisebbek voltak, de szék nélkül nem lehetett elérni. Amy azonban edzett volt. Hátát a szemközti falnak vetve felmászott. Már hallotta, hogy a rendőrök nyitják a zárat. Magára húzta az ajtót és elbújt a ruhák és a takarók között. Azonban hagyott egy rést, hogy mindent halljon.

2 és fél órán keresztül kuporgott a szekrényben, közben imádkozott, hogy ne vegyék észre. Egyszer az egyik rendőr benézett, de nem állt neki kutatni, így Amy nem bukott le.

Tom és Semir alapos volt. Mindent átnézettek a rendőrökkel.

- Azt hiszem, ezt a laptopot be kéne vitetnünk. – mondta Semir. – De gyorsan nézzék át, biztos van rajta valami érdekes.

Amy magában átkozódott egy sort. Ha elviszik a gépet, akkor is valahogy meg kell tudnia, mi van rajta. Ehhez azonban be kell jutnia a rendőrségre. A lány elkezdte törni a fejét: mit találjon ki, hogy Tomnál maradhasson.