3. fejezet
mary 2007.01.25. 13:29
3.
Collin-nak aznapra csak egy interjú és egy fotózás volt előírva, így korán szabadult, bár kellőképpen elfáradt. A nap folyamán többször eszébe jutott Gina, de még ő maga sem tudta megmondani, miért. Jó lett volna leülni és kidumálni mindent valakivel. Elnyúlt a kanapén és a telefon után nyúlt. Tomot akarta hívni, a legjobb barátját. Tommal mindig mindent meg tudtak beszélni.
Ahogy felemelte a kagylót, hallotta, hogy valaki a konyhából épp beszél. Felismerte menedzsere hanghát. Collin visszafojtotta a lélegzetét, de szerencsére nem hallották meg.
-… addigra elintézem, hogy Collint is meghívják. – Brian gyorsan és halkan beszélt, de Collin mindent hallott. – Ott aztán vesd be magad, Jess! Ha ügyes vagy, hamar az ujjaid köré csavarod azt a kis zöldfülűt, és onnan már semmi sem fog minket elválasztani attól a hatalmas vagyontól. – rövid, diadalmas kacaj után folytatta – Majd küldök neked egy kis pénzt, ha netán akarsz még venni egy-két extra dögös ruhát! Most is sikerült leakasztanom egy keveset.
- Kösz, Brian bácsi! De aztán ott legyen Collin!
- Ott lesz, ne aggódj, csak el ne szúrd nekem.
A két kattanás után Collin megdöbbenten hallgatta a telefon búgását. Üres tekintettel bámult maga elé, azt hitte, rosszul hall. Aztán egy csapásra megvilágosodott előtte minden: a mérhetetlenül nagy összegű számlák, a hiányzó pénz… és ezek mögött mind Brian áll, a menedzsere, akiben megbízott! A vére forrt a dühtől. Nem tudta, kihez forduljon, tehetetlenségében a garázs felé rohant. El akart menekülni a házból. Tudott vezetni, de sofőr vagy testőr nélkül sehova sem mehetett. Most ez zavarta a legkevésbé.
Vak dühében a garázsban pakoló Ginát sem vette észre. A lány a fiú haragos arcát látva azonnal kapcsolt: Collin-nal együtt ugrott be a fiú Ferrarijába. Collin észre sem vette az utasát, kihajtott az útra és gyorsított. Nem tudta, merre megy, csak minél messzebb akart kerülni a borzalmaktól.
- Elárulnád, mi a fene történt veled, hogy így száguldozol?
Collin csak most vette észre Ginát. Csodálkozva nézett rá, egy pillanatra a bajáról és a vezetésről is megfeledkezett.
- Te meg mit keresel itt? – rántott egyet a kormányon, épp hogy ki tudta kerülni a lámpaoszloppal való ütközést.
- Nem emlékszel a szabályra? – Gina kétségbeesetten próbált megkapaszkodni, mert Collin eléggé zaklatottan vezetett. – Sehova nem mehetsz egyedül! Legalább egy ember legyen veled a vállalatból!
- De te nem is vagy testőr!
- A vállalat tagja vagyok és az alapokat én is tudom. Most pedig kapcsolj át normál sebességbe, vegyél egy nagy levegőt és mondd el, mi zaklatott fel ennyire.
Collin sóhajtott egy nagyot. Örült, hogy Gina mellette van. Talán még soha senkinek nem örült ennyire, ennek ellenére nehezére esett belefogni a magyarázkodásba. Előbb legördült az útról és megállt a hegy tetején, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Los Angelesre. Gina türelmesen várt, végül Collin beszélni kezdett.
Elmesélte, hogyan tudta meg, mit tervez Brian és Jessica, hogy jött rá mindenre és mit érzett akkor. Mikro befejezte, Gina felé fordult, de a lány kerülte a pillantását, mereven bámult kifelé az ablakon.
- Tudtad? – kérdezte Collin csendesen.
- Csak egy részét. – Gina bűntudatot érzett. – Azt is csak sejtettem.
- Mért nem mondtad el?
- Csak feltételezés volt. – a lány már csak suttogta a szavakat. Zavarta, hogy a fiú hangja nyugodtan, szomorúan csengett, nem volt benne se harag, se neheztelés. Haza akart menni, de nem mert szólni.
Collin szótlanul nézte a lányt. Szorosan magához akarta ölelni és a fülébe suttogni: „Nem haragszom rád, nincs semmi baj, te drága!” De Gina hűvösen, elutasítóan fordult el tőle.
A fiú sóhajtott egyet, de elhatározta, hogy nem adja fel a reményt. Most, hogy Gina önként eljött vele és meghallgatta, már biztos volt az érzéseiben. Beindította a kocsit és kifordult a parkolóból.
- Tudod, mit kell tenned Briannel, ugye? – kérdezte Gina, de még mindig nem nézett Collinra.
- Tudom. – felelte a fiú. „Csak legyen hozzá erőm” – tette hozzá gondolatban.
|