9.

A nappali üres volt, így Gina a nyitott teraszajtón keresztül kilépett a holdfénybe. Collin a korlátnak támaszkodva figyelte a helyszínelőket, fején friss kötés volt. „Még ez is jól áll neki…” – gondolta a lány, de a torka elszorult, mert az is eszébe jutott – a színész miatta sérült meg.

- Collin… - szólította meg a fiút.

- Gina! – a srác örült, hogy újra látja a lányt, de bűntudatot is érzett – Bocsánatot kell kérnem. Te nagyon jó testőr vagy, én meg…

- Hát épp ez az! – vágott közbe a lány mosolyogva. – Nem neked kell bocsánatot kérned! Inkább nekem.

- De…

- Kérlek, ne szólj közbe! – vette vissza a szót Gina. – Nekem kell bocsánatot kérnem, és nem csak azért, ami történt. Amióta visszajöttem Washingtonból, állandóan csak megbántottalak. Elnyomtam a saját érzéseimet, csak azért, mert testőrnek tartottam magam. Pedig nem vagyok testőr! Csak egy lány vagyok, aki jól bánik a fegyverekkel és keresi a szelemet.

Collin kissé értetlenül pislogott rá:

- Ezzel most azt akarod mondani, hogy…

Gina pajkosan rámosolygott. Majd közelebb lépett hozzá, átölelte a fiú nyakát és megcsókolta.

Mélyen egymás szemébe néztek. Collin lassan elvigyorodott. Felkapta a lányt és nevetve megpörgette.

- Igen! Szeretlek, Gina! – kiabálta.

A lány kacagva kapaszkodott a fiú nyakába.

- Én is szeretlek, Collin! – suttogta.

- Most már nem engedlek el soha többé!

Gina teljesen a fiúhoz simult.

- Ígérj meg valamit, Gina. Ne akarj többet a testőröm lenni, oké?

- Oké! – nevetett vissza a lány. – Azt majd apa megoldja! – rákacsintott a fiúra és újból megcsókolta.

Mindketten nagyon boldogok voltak: együtt találták meg az igazi boldogsághoz vezető utat – végre együtt indultak el rajta – és együtt járják végig.