4.

Jessica Edwards elégedetten tipegett felfelé a Stevenson-ház lépcsőjén. Egy rövid, fehér ruhát viselt, amit nemrég hozatott Párizsból. Tipikus méregdrága ’egyszálsemmi’. A lány megállt a bejárati ajtó előtt és végignézett magán. A látottakkal meg volt elégedve. Táskájából elővette Nina Ricci legújabb illatát és fújt egy keveset a nyakára. Biztosra akart menni Collint illetően – eltökélte, hogy megszerzi őt bármi áron.

Kopogtatás nélkül lépett be a házba. A ház méreteihez képest kevés volt a személyzet és Jessica nem vesztegette az idejét azzal, hogy várt, amíg valaki ajtót nyit neki.

A hallban nem talált senkit, ezért átlibegett a nappaliba. Ott Gina ép ez egyik testőrrel beszélgetett. Pontosabban az öltönyös fickó hallgatta, amit a lány mondd, majd bólintott egyet és kisietett a szobából. Gina is elindult az ellenkező irányba, majdnem beleütközött Jessica-ba.

- Nézz az orrod elé, te kis szürke egér! – Jessica oldalba taszította Gina-t és elhelyezkedett a kanapén. – Hozz nekem egy Martini-t. Rázva, nem keverve. Aztán szólj Collin-nak, hogy itt vagyok.

- Nem vagyok a cseléded. – Gina nekitámaszkodott az ajtót félfának és karba tett kézzel, szúrósan nézett a színésznőre. – De neked különben sem hoznék semmit. Az egerek ilyenekhez nem értenek.

- Hogy mered, te kis ribanc?! – Jessica úgy pattant fel, mintha tüzes vasra ült volna. Szeme szikrázott a dühtől. – Velem nem beszélhetsz ilyen hangon, különben…

- Különben? – Gina legszívesebben jól megmondta volna a magáét Jessica-nak, de semmi kedve sem volt a ’társalgáshoz’. Inkább hátat fordított és otthagyta a nőt.

Jessica mérgében meg se tudott szólalni. Amióta ismerte a testőr lányát, sose szerette. Ellenfelének tartotta, mert Gina közelebbről ismerte Collint.

Nem sok ideje maradt dühöngeni, mert Collin lépett be a szobába. Gyorsan összeszedte magát és a feladatára koncentrált.

- Collin! Épp téged kerestelek! – csábosan hátravetette a haját és kacéran a fiúra mosolygott. – Mi lenne, ha elmennénk valahova dumálni? Úgy unatkozom otthon! – esdeklő pillantással Collin-ra nézett és közelebb lépett hozzá. Meg akarta fogni a fiú kezét, de a színész arrébb lépett.

- Ha unatkozol, keress valami szerepet. És szólj a bácsikádnak, beszélni akarok vele! A dolgozószobámban várom. – majd köszönés nélkül kisietett a nappaliból.

Jessica nem értette az egészet. Mérgesen tárcsázta a menedzsert:

- Bácsikám, Jess vagyok. Valahogy nem tetszik nekem a zöldfülű. Veled akar beszélni, itt vár. Gyere ide, de rám most ne számíts!

A nő alig látott a méregtől. Keresztülrobogott a házon, és jó erősen bevágta maga mögött az ajtót. Az emeletről Doug ballagott lefelé, rosszallóan csóválta a fejét, ugyanakkor teljesen elégedett volt. A jelek arra utaltak, hogy Collinnak megjött az esze.