1.

- Itt a hármas. Minden rendben, főnök!

- Vettem, hármas. – Doug Handersonn lekapcsolta a headset-jét és nagyot sóhajtott. Csendesen végigment a termen. Az asztalokon a pompás állófogadás romjai olyan hatást keltettek benne, mintha egy kiéhezett sereg lett volna a ház vendége. Szórakozottan megfogott egy félig teli borospoharat és visszatette a többi pohár mellé. Körülnézett a nagy szobában. A vendégek lassan-lassan indultak, de Collin körül még mindig kis csoport álldogált.

Collin Stevenson volt a fő védence. Doug jól emlékezett barátja, Jack Stevenson szavaira: „Rád bízom Collint! Vigyázz rá, lehet, hogy sokan akarják majd a pénzét. És ne hagyd, hogy felelőtlenül nősüljön. Hallgasson a szívére! Óvd őt, mintha a saját fiad lenne!” Collin tudta, mit kért az apja Doug-tól, de nem csak e miatt tartotta maga mellett az öreg testőrt és vállalatát. Szerette a Handersonn családot, Doug-nak sokat köszönhetett. A férfi annak idején sokszor javította meg Collin biciklijét, aki kisfiúként mindig kapott egy kis süteményt Doug feleségétől, Ann-tól. Ezen kívül Ann és Doug lánya, Gina is nagyon jó barátja volt, együtt nőttek fel, a fiú csak két évvel volt idősebb a lánynál.

Doug, mint mindig, most is a háttérbe húzódva figyelt. Jól képzett testőr volt, és vállalatába igyekezett felvenni a legtehetségesebbeket, akiket mindig maga képzett tovább. A Black Lion Security Company-ra tette fel az életét, és a vállalat szépen virágzott.

A vendégek közben szép lassan elmentek. Utolsónak Collin menedzsere, Brian Acquires és Brian unokahúga, a szintén színész Jessica Edwards maradtak. Jól titkolták, de Doug tudta, hogy mindkettőjüknek a Stevenson-vagyonra fáj a foga. Jessica szerelmes volt a fiúba, de a pénzét még jobban szerette. Collin a menedzsere mesterkedéséből semmit sem tudott, pedig Brian mindent megtett, hogy unokahúgát összehozza az ifjú színésszel; eddig nem sok sikerrel. Ezen kívül rendszeresen megcsapolta a fiú vagyonát.

- Főnök, menjen csak Gináért! Itt már minden rendben lesz, az utolsó vendégek is elmentek. Nyugodtan ránk bízhat mindent.

- Kössz, Jim. Ne felejtsd el, hogy…

- Nem kell aggódnia, Mr. Handersonn, minden szükségeset elvégzünk. Elvégre a legjobbtól tanultunk. – a fiatal testőr elsietett a ház hátsó része felé, folyamatosan utasításokat osztogatva a headset-jén keresztül.

Doug leszerelte magáról az apró készüléket és beült a családi Ford Taurusba. A lánya, Gina, negyed óra múlva érkezik meg Washingtonból. A 24 éves lány 8 hónapot töltött a fővárosban ösztöndíjjal, egyetemi tanulmányait egészítette ki.

Doug könnyen talált parkolóhelyet a reptér mellett, ilyen késő éjszaka már nem sok ember volt a Los Angeles-i repülőtéren. Alig lépet be a váróba, a kijelzőn máris megjelent a kiírás: a washingtoni járat megérkezett.

Szép lassan az utasok is kiértek a váróba. A férfi egy oszlopnak dőlve figyelte az embereket. Végül az utasok között maglátott egy magas, barna hajú, mosolygós lányt. Gina intett az apjának, majd megszaporázta lépteit.

- Isten hozott, kislányom! – Doug mosolyogva ölelte át a lányát.

- De jó újra itthon, apu!

- Gyere, otthon már vége a fogadásnak, de csak akad még valami harapnivaló a konyhán. Közben majd mesélsz.

- Jaj, apu! Annyi minden történt! Washington gyönyörű város, egy csomó embert megismertem. De mégiscsak itthon a legjobb…