Anime-mánia

Minden este 8 órakor a MiniMax után indul az új csatorna, az „A+”. A csatorna indítói a fiatalok igénye szerint szerkesztik a műsort, akik nyitottak a kalandos, izgalmas sorozatokra. Az A+ műsorán a rajongók által régen várt kultikus japán anime sorozatok szerepelnek.

Az anime szó a japán animációt, meséket jelenti, az angol ’animated’ kifejezésből vették át. Technikáját jelentve nagyjából megegyezik a rajzfilmmel, tartalmilag azonban a kettő teljesen különböző: az anime nem a nyugati rajzfilmek keleti párja. Japánban az anime az élőszereplős filmek mellett egy azokkal azonos rangú kategóriát képvisel. Hazánkban a japán animációt gyakran azonosítják a rajzfilmekkel, mert a kettő technikája megegyezik. A nyugati kultúrában a rajzfilmek (animációs filmek) 99%-a gyerekek számára készül, míg Japánban nagyobb hányadban a felnőttek számára készítenek animéket a gyermekeknek szóló animék mellett. Napjainkban az animék célközönsége leggyakrabban a fiatal felnőttek és az idősebb tinédzserek.

Japánban az anime önálló médiaként tagolódik műfajokra, a nyugati élőszereplős filmeknek megfelelően. Évente több száz animét készítnek a filmstúdiókkal egyenrangú híres és hatalmas anime-stúdiókban. Ezeknek a stúdióknak óriási piaca van, tehát ha valaki Japánba utazik, elkerülhetetlen, hogy szembetalálja magát az animével.

Mi különbözteti meg az animét a rajzfilmektől? Az anime rendelkezik több olyan jellegzetes jeggyel, melyek alapján fel lehet ismerni, hogy japán animációról van szó. Ezeknek a jellegzetességeknek alapja a japán kultúrából és életfelfogásból adódik, amely alapvetően különbözik az európai felfogástól.

Európára jellemző, hogy a dolgokat mesterségesen különválasztják jóra és rosszra, valamint, hogy tabuk vannak jelen a történetekben. Ez a keleti világ számára ismeretlen. A túlidealizáltság, szélsőséges romantika éppúgy a japán életfelfogásból ered, mint a halál, az erőszak erősen naturális ábrázolása, vagy akár a szexuális nyíltság, ami még a gyerekeknek szóló animékben is gyakran előfordul. Európai szemmel sok embernek nehéz ezeket megérteni és elfogadni, vagy akár pozitívan megítélni ezt a számunkra ismeretlen szemléletmódot. Ez a fajta látásmód alapvetően meghatározza az animét.

A történetek komplexitása és mondanivalója, a karakterek kidolgozottsága nagyon gyakran a filmeket is felülmúlja. Általánosan jellemző a komplex, életszerű történet, a reális konfliktushelyzetek és a valódi személyiséggel rendelkező karakterek, melyekkel azonosulni tud a néző. A japánok az animét arra használják, hogy kifejezzék magukat úgy, ahogyan azt nem tehetik meg a hétköznapi életben.

Nagyon sok animét a japán mangák alapján készítettek, készítenek. A manga a japán képregény neve, gyökerei már az ősi tusrajzokon is megjelentek. Japánban sok híres és nagyon sikeres manga-rajzoló van, akik az ország legismertebb emberei közé tartoznak. Nyugaton ezek az emberek általában teljesen ismeretlenek. Tezuka Osamu volt a ’manga Istene’, ő fektette le a mai manga és anime alapjait, egyedi figuráival és sajátos stílusával. Alkotói tevékenysége forradalom volt a japán manga-rajzolásban.

Ezek a manga-képregények hasonlítanak a nyugati ’testvéreikhez’: fekete-fehér, kötetben megjelenő folytatásos történetek. Amerikában vagy Európában az emberek megmosolyogják a felnőtteket, ha képregényeket olvasnak. Japánban azonban a mangák olvasása hozzátartozik a mindennapi élethez felnőttek és gyerekek körében egyaránt. Számtalan műfajú manga létezik, a mangákat korosztály és nemek szerint is csoportosítják A gyerektől a nyugdíjasig mindenki megtalálja a számára lebilincselő képregényt. A gyerekek erkölcsi fejlődésében nagy jelentősége van a mangáknak, a mi gyerekirodalmunkhoz hasonlóan a gyerekeknek szóló mangák is tanulságokban gazdagok, segítenek eligazodni a gyerekeknek az életben. Sokszor a mangákat tudatosan nevelő céllal használják fel.

Emellett a mangák nagy részben a szórakozást szolgálják, és egyáltalán nem ritka felnőttek számára készülő olyan manga sem, amely szexuális tartalmú, hasonlóan a nyugati szexuális tartalmú újságokhoz. Nem meglepő, hogy az ilyen műfajú mangák nagy többsége cenzúrázva van radírozásokkal, fekete csíkokkal, vagy úgy teszik olvashatatlanná a kisgyerekek számára, hogy rengeteg kanjit használnak benne, amit a kicsik még nem tudnak elolvasni.

A mangákat elsősorban fiatal fiúknak készítik. Ezek az un. shounen mangák. A lányoknak is megvan a saját mangájuk, a shoujo mangák. A shoujo mangák általában a férfiszív mélységeit próbálják kutatni, míg a shounen mangákban inkább előtérbe kerül a nagy kaland. Minden idők legnépszerűbb shoujo mangája a Bishoujo Senshi Sailor Moon (Holdtündér).

Mivel a manga-olvasók jelentős hányada fiatal férfi, így érthető, hogy a legnépszerűbb manga műfaj a hentai, vagyis a pornó manga, ami évente 500 billió yent hoz a japán manga-iparnak. Ez az iparág egyike azon kevés iparágaknak, ahol csak ritka esetben lehet túlkínálatról beszélni. Az ország rengeteg nyomdájában pontosan időre készül el egy-egy újabb példányszám. Japánban az írott média kb. 40%-át teszi ki a manga.

A nyugati országokban is hódítanak a mangák és a hozzájuk tartozó iparcikkek. USA-tól Svédországig egyre több helyen rendeznek jelmezes anime-találkozókat, egyre keresettebbek az animékhez kapcsolódó ajándéktárgyak, videojátékok. A világpiacon e termékek eladásából befolyó összeg megközelíti a 100 billió dollárt.

A mangák és az anime-filmek igen sokban különböznek a nyugati képregényektől és rajzfilmektől. A szereplők kidolgozásában, a történetükben és a hangulatukban térnek el. A japán mangákat ezen kívül jobbról balra, hátulról előre kell olvasni, ellentétben a hagyományos képregényekkel. A japán mangákban nagyobb hangsúly van az érzelmeken. Ezt több módon is próbálják kifejezni. A figuráknak a fejükhöz képest aránytalanul nagy szemük van. A szem a lélek tükre – tartja a mondás, és a hatalmas szemek sokkal több érzelmet képesek tükrözni. Ha a szereplő kínos helyzetbe kerül, vagy kínosan érezi magát, a fején megjelenik egy izzadságcsepp. Ha ingerült vagy ideges, a homlokukra kicsi keresztet rajzolnak az alkotók, mintegy jelezve, hogy az idegességtől kidagadnak az erei. Ezeken a jelzéseken kívül még rengeteg más, ötletes módon fejezik ki a manga-rajzolók a szereplők érzéseit, lelkiállapotát.

Én is nagyon szeretem az animéket, ezért is választottam dolgozatom témájává ezt a műfajt. A rengeteg internetes oldal és leírás átböngészése mellett feltettem pár kérdést a barátaimnak a japán mesékről, hogy ők miért és melyik animét szeretik.

Elsőre mindenkitől ugyan azt a választ kaptam: „Nem tudom. Csak. Mert az anime jó.”. Természetesen barátaim és ismerőseim között képviselteti magát a másik oldal is: „Hogy tudtok ilyeneket nézni? Hogyhogy még mindig meséket nézel? Ja, az a rajzolt micsoda…”. Nekik is csak ezt tudjuk válaszolni: „Az anime jó.”. Hosszabb, tartalmasabb válaszért már el kell gondolkodni a kérdésen. Barátaim is ezt tették, néhányuk válaszát szeretném most ismertetni.

Mindegyik ’írás’ a maga nemében különböző, hiszen nem vagyunk egyformák. De egy valamiben megegyeztek: az animék egy új, ismeretlen világba kalauzolnak minket. Egy olyan varázslatos és csodálatos világba, ahol az ember talán csak a képzeletében járhat, ahol minden megtörténhet. Ez a világ elfeledteti velünk a mindennapok fáradalmait, problémáit, segít kikapcsolódni.

A számomra legérdekesebb választ Sósk@ (S. Ádám) adta. Őt egy animében leginkább a figurák szabadsága fog meg. Véleménye szerint a szereplők akármit megtehetnek, mindenre képesek lehetnek, szerinte ez adja a műfaj szépségét. Ha egy amerikai vagy más nyugati filmben a főhős betonfalakat üt át, akkor az embernek olyan érzése van, hogy ez képtelenség, ilyen nem létezik. Ha ugyan ez egy amimében fordul elő, a néző ezt természetesnek veszi.

A másik, amire felfigyeltem Ádám válaszában, az volt, hogy miért szereti a Yu Yu Hakusho – A szellemfiú című animét: Yusuke (a főhős) jelleme és képességei miatt. Nem tekinti őt példaképének, de ha rajzfilm-figura lehetne, akkor olyan szeretne lenni, mint ő.

O. Nettiről már régóta tudjuk, hogy rajong a japán kultúráért. Ezért nem is lepődtem meg, mikor a következőket írta nekem a kérdésemre: „… az én esetemben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy meseszeretetemen túl a keleti kultúrák iránti érdeklődésem is vezérel, hisz az animéken keresztül is sokat meg lehet tudni pl. Japánról :)”. Netti véleményét K. Magdi is osztja, szerinte az animékon keresztül jobban meg lehet ismerkedni a japán vagy más keleti szokásokkal, mindennapi élettel, városokkal, emberekkel. Magdi azt is elárulta, hogy szívesen lakna egy japán stílusú házban, aminek felépítését igazán az Inuyasha című animéből ismerhette meg.

Kutatásaim, kérdezősködésiem során kiderült, hogy a következő animék ’a nagy kedvencek’:

v     Régen mindenki szerette a Dragon Ball-t és folytatásait, illetve a másik ’ősi’ animét, a Sailor Moon-t. Ezeket kb. 7-8 éve sugározták az RTL Klub MeseKlub-jában, akkoriban nagy újdonságnak számítottak.

v     Manapság, az A+ csatorna megjelenésével már bővült a kedvencek listája:

·        Talán az Inuyashát érdemes elsőként említeni. A kutyafülű félszellem és barátai a középkori Japánba kalauzolnak minket. Ebben a korban az emberek még hittek a szellemek és démonok létezésében, ez által egy teljesen más kultúra jelenik meg előttünk. A történetben megjelenik a modern Japán is: Kagome, Inuyasha legfőbb segítője egy 15 éves gimnazista lány, aki beleesik a Csontok Kútjába, ami összeköti a középkori és a modern Japánt. Másik fontos elem a Négy Lélek Ékköve, ami hatalmas erőt ad bárkinek: embernek, szellemnek, démonnak egyaránt. Inuyasha és Kagome barátaikkal a széttört és elveszett ékkődarabokat keresik.

·        Másik nagy kedvenc a már említett Yu Yu Hakusho. Ez napjainkban játszódik, szellemek és démonok szintén szerepelnek benne. Megismerhetjük a modern Japán mellett a Túlvilágot és a démonok lakta Alvilágot, japán szemszögből. A sorozat érdekessége, hogy a főhős, Yusuke már rögtön az első epizódban meghal. Halála mindenkit megdöbbent, még a Túlvilág urait is, ezért Yusuke kap egy lehetőséget, hogy visszatérjen az életbe. Cserében meg kell védenie az emberek világát a gonosz démonoktól. Harcai során egyre több barátra és segítőtársra lel.

·        A harmadik nagy kedvenc a Full Metal Panic!, ami a talán nem túl távoli jövőben játszódik. Ebben a sorozatban nem démonoké és szellemeké a főszerep, hanem hatalmas harci robotoké. A főellenség a KGB, a jókat a Mitrill nevű titkos katonai szervezet képviseli. Sousuke Sagara őrmester parancsba kapja, hogy védje meg Kaname-t, a cseppet sem átlagos gimnazista lányt a terroristáktól. Kaname tudtán kívül titkos katonai információk birtokában van, amire nem ok nélkül tart igény a KGB. Kaname tudása segítségével a legerősebb, legpusztítóbb fegyvert lehet létrehozni.

A fent említett három anime szépen megismerteti a japán kultúra három fontos állomását: a misztikus múltat, rohanó jelent és a robotizált jövőt. Természetesen rengeteg más anime van, mindenki másikat szeret, szerinte ez a legjobb, szerinte az.

És olyan is akad, akinek nincs „legkedvencebb” sorozata, hanem egy-egy figurát szeret. Mint R. Ancsi: Az ő kedvenc figurája Alucard, a Hellsing c. sorozat vámpírja. Véleménye szerint Alucard alakja nagyon különleges, és van benne valami, ami megfogja az embert. Ancsi nagyon szeret anime-figurákat rajzolni, leginkább fiktív alakokat, de bármelyik anime szereplőjét tökéletesen le tudja rajzolni. Mint egy japán manga-rajzoló! :)

Mindegyik anime más és más, de az emberi értékek, érzések, a lélek mozgatórugói mind-mind fontosak a történet alakulásában. Szinte nincs is olyan anime, amelyikben ne tűnne fel a barátság, a segítőkészség, a szerelem.

Én is nagyon szeretem a fent említett sorozatokat: az Inuyashát, a Yu Yu Hakushot és a Full Metal Panic!-ot is, de most egy negyedik kedvencemről, a Yu-Gi-Oh!-ról szeretnék pár mondatot írni. Ez az anime egy Yugi nevű kisfiúról és a barátairól szól. A sorozatban keveredik a japán és az egyiptomi kultúra, mert a történet egy kártyajáték, a Párbaj-kártya köré épül fel. Ezt a játékot még az ókori Egyiptom fáraói játszották egymás ellen, varázslat segítségével hatalmas erőket és szörnyeket idéztek meg. Egy fiatal fáraó felismerte a „játék” veszélyességét, és az erőket hét ikonba zárta. Napjainkban e játék alapján alkották meg a Párbaj-kártyát, ami nagy népszerűségnek örvend világszerte. Yugi a nagyapjától kap egy kirakós játékot. Kiderül, hogy ez az ókori egyiptomi ikonok egyike, amiben a fiatal fáraó szelleme lakozik. A szellem, aki Yumi-nak nevezi magát, sok párbajban segít Yuginak, a fiú még a „Párbaj-kártya Bajnoka” címet is elnyeri.

A történet mellett a barátság gondolata az, ami igazán megfogott ebben ez animéban. Yugi, Joey, Tristan és Tia a történet főszereplői, minden az ő barátságuk köré épül. Yugi sokszor csak azért párbajozik, hogy megmentse a barátait, vagy nagyapja lelkét, kiálljon szerettei becsülete mellett. A küzdelmek és a harcok folyamán sokszor kerülnek olyan helyzetbe, amiből csak egymás iránt érzett barátságuk, szeretetük segíti ki őket. Kalandjaik során sok emberrel kerülnek szembe, akiknek mind bebizonyítják, hogy a legfontosabb dolog a világon a szeretet. Ily módon rengeteg új barátot, társat szereznek.

Véleményem szerint a Yu-Gi-Oh!-t az teszi különlegessé, hogy a szokásosnál is nagyobb szerepet ad a barátságnak, mintegy misztikus erőnek tekinti. Birtoklásához nem kell különleges képesség, csak ez emberi szív és néhány igaz barát.

Mint már említettem, rengeteg fajta anime létezik. A karaktereken és a történeten kívül még egy dolog különbözteti meg őket a nyugati filmektől vagy meséktől. A legtöbb animéban jelen van a szerelem. A nézők tisztában vannak vele, hogy ki kinek a párja, kivel élhetné le életét, de a szerelem nem kap akkora jelentőséget itt, mint a nyugati filmekben. Éppen ezért a mangákban és az animékben sosem, vagy csak nagyon ritkán találkozhatunk beteljesült szerelemmel. A szereplők gyakran fel sem vállalják effajta érzéseiket. Ez a japánok életszemléletéből adódik.

Összefoglalva az animék egy külön világot jelentenek, az emberek pedig vagy szeretik ezt a világot, vagy nem. Bár szerintem minden ember találhat magának egy animét, egy szigetet ebben a világban, amit szívesen megnéz, ahol szívesen elidőzik. Remélem, valamelyest sikerült választ adnom azoknak, akik nem értették, mért is nézünk még mindig 14-17 évesen meséket.

Mert az anime jó...